Újra itt a karácsony felragyognak a fények, ünnepi muzsika szól. A csillagszóró szikrái régi képeket világítanak meg a múltból.Észrevétlenül kuporodik a fa alá a sok régi emlék. Gyerekkori karácsony esték, és a kedvesek akik már az angyalokkal ünnepelnek.
Délután kötelező volt a séta,hogy azután hazatérve vacsorázzunk, majd várhassuk a Jézuskát és végre bebocsátást nyerjünk a nagyszobába, ahol a csodásan feldíszített fenyő és ajándék várt bennünket.
Kis csengő hangja volt a jel és mi izgatottan léptünk be a szobába. Igazi kis gyertyák égtek és csillagszórók kápráztatták csillogó szemünket. Varázslat volt ez számukra! Mikor és hogy került oda az a hatalmas fa? Ráadásul feldíszítve mesés díszekkel, csillogó sztaniolpapírba bújtatott szaloncukorral, hófehér és rózsaszínű habcsókokkal!
Ahogy cseperedtünk ez a talány egyre inkább megfejtendő feladattá vált. Öcsém feltett szándéka volt meglesni az ügyes angyalkát, aki feltűnés nélkül idehozta a teljesen feldíszített plafonig érő karácsonyfát. Ráadásul minden házba ugyanabban az időben! Nagy forgalomnak kellett lennie a levegőben! Öcsém élt a gyanúval, hogy valami turpisság van a dologban. Nagy fejtörést és kreativitást kívánt édesapánktól és bátyánktól amikor a legkisebb gyermek azt kérte, hogy senki se hagyja el a kis szobát, míg várakozunk.
A csoda megfejtése ennek ellenére sikertelen maradt, mert a kis csengő ismét megszólalt és öcsém hiába robbant be a szobába, az angyalkának már nem akadt nyomára. Míg lenyűgözte nézte a csodálatos fát, bátyám sietve eltüntette a cérnát, ami egészen a kis csengőig vezetett. Néhány év múlva azért kiderült az angyali titok, ami nagy megrázkódtatást váltott ki a lelkében. Zokogva csak annyit kérdezett: Azért csillagszórók lesznek?
Ajándékaink általában téli ruhaneműk voltak, de azért meglepetésként hat darabos színes ceruza, kifestő ,könyvek, később kurblis,bakancsra szerelhető korcsolya is akadt. Nagy kincsek voltak ezek számunkra!
Börzsöny lábánál megbújó faluba vitt sorsom, ahol férjem családjával tölthettem ezt a csodás ünnepet. Nagyszülőknél laktunk és egészen más varázslatban volt részem. Közvetlenül tapasztalhattam meg azokat a szokásokat, melyeket addig csak könyvek leírásaiból ismerhettem. Az egyszerűség pompájával, tiszta, nemes lelkükkel varázsoltak igazán szép karácsonyt.
Anyósomék nagyon dolgos emberek voltak. Kora reggeltől késő estig igen keményen dolgoztak. Karácsonykor is sokan ültünk körül az asztalt. Jóízű beszélgetések voltak.Vasárnap reggel sürgés forgás fogadott. Megmosakodva, szép ruhába öltözve indultak a templomba. Elcsendesült a ház, csak a tűzhelyben pattogó tűz halk zaja és a fővő ételek illata várta a haza érkezőket. Nem feledem kisimult arcukat, ragyogó szemüket azt a lelki békét, amivel beragyogták az otthonukat. Meleg, szeretetteljes karácsonyok voltak ezekben az években.
Amikor egyedül maradtam két kislányommal, mindig megpróbáltam a múltból hozott fényeket, hangulatokat ízeket, illatokat köréjük varázsolni. Voltak szépen díszített különböző stílusú karácsonyfák, illatos sütemények, vágyuk, álmuk szerinti ajándékok, karácsonyi énekek.Nagyon igyekeztem.Igaz, mire este lett hihetetlenül elfáradtam, de feledtette a mosolyuk, örömük.Ahogy néztem alvó arcukat mindig azt kérdeztem magamtól:
Évek múlva jött ezekre a kérdésekre a válasz, amikor ők emlegették azokat szép gyerekkori karácsonyokat…
Legyen csodás karácsonya mindenkinek!