Vannak rossz foltjaink, melyek több-kevesebb nyomot hagynak életünkben. Gyermekkorban gyakrabban, hiszen a tanulási folyamat részei. Nem szerettük a térdünkön díszlő fájdalmas horzsolások foltjait. A tollból kicseppenő tinta bizony elcsúfította a szépen megírt feladat képét a füzetben és ha sokszor ismétlődött, bizony a tulajdonosáról állított ki szomorú képet. A legfájdalmasabbak a barátságokon esett foltok voltak, mert ezeket a legnehezebb kijavítani.
Voltak persze jó foltjaink is, melyekre sokkal szívesebben emlékszem vissza. Imádtuk a nyári habos felhőket nézegetni és mindenféle csodás alakot fedeztünk fel bennük. Egymással versenyeztünk, ki talál többet. Még egy málladozó festékfolt is nagy örömöt tudott okozni, amikor felfedeztük benne egy huszár csákóját és fél fejét. Persze valamelyikünk mindig segített egy picit lepattintani a pergő festékből, így egy közös alkotássá nemesítettük. Sajnos az utolsó alakításnál az egész mű meglazult, majd csak egy fakó folt és mészdarabkák sokasága lett belőle. Ráadásul az előtt, hogy a délceg vitéznek a lova is elkészülhetett volna. Kevés játékunk volt, így a fantáziánk szárnyalhatott, alkothatott.
A selyemfestéssel épp csak az ismerkedés első szakaszában voltam, amikor úgy gondoltam, drágább anyagra fogom készíteni a következő kendőmet. Nagy bátran olyan festékre és kontúrozóra váltottam, amit akkor dobtak piacra és lényegesen olcsóbb is volt az addig megismerteknél. Tervezés, kontúrozás, szárítás, majd elkezdtem kitölteni a részleteket. Sajnos a festék nem úgy gondolta, ahogy én és figyelmen kívül hagyva a megrajzolt határokat vad rohanásba kezdett. Újratervezés, majd…újratervezés, aztán újra….Végül,hogy ne menjen tönkre az anyag, az addig tanult szinte összes technikát rázúdítottam. Teljes knock out! Ez is lett a kendő neve: K.O. Szép lett, nem is válok meg tőle!
Másik tanító kendőm az Indi 3. Csak a négy sarkába terveztem igen bonyolult mintát, a közepét szabadon hagytam. Nem volt kis munka az elkészítése ezért nagyon figyelmesen, elmélyültem dolgoztam. Az utolsó ecsetvonás után boldogan szemügyre vettem. Riadtan fedeztem fel, hogy a közepére költözött egy csepp festék. Nem volt nagy, olyan kicsi, de nagyon bosszantó! Ilyenkor kell villámgyorsan elrakni mindent és kifutni a házból, nehogy ecetes ollót ragadj és atomjaira vagdald! Ezt tettem én is, majd amikor lehiggadtam, hasonló mintát terveztem és sikerült úgy eltüntetnem, hogy csak én tudom hova bújtattam el a kis gonoszt.
Már nem félek ezektől a meglepetésektől. Nagyon hasznos foltok ezek! Jól megtervezve, koncentráltan dolgozom a kendők festésekor és ha nem várt folt bukkan elő már tudom, hogy szabaduljak meg a kéretlen betolakodótól.
