2015. decemberében jelent meg egy interjú velem a Sződligeti Hírforrás újságban Okos, nő, pedagógus, selyemfestő címmel. A cikk bemutatja, hogyan estem „szerelembe” a selyemmel és a selyemfestéssel. Szeretettel ajánlom!
Tudtad,hogy él egy selyemfestő hölgy Sződligeten? Szegezte nekem egy nap a kérdést Zsuzsa az okos nők klubjának vezetője. Nem, ha tudtam volna már festenénk javában a selymet…Ma már tudom, megismerkedtünk, kellemeset beszélgettem Zsuzsa és két uszkár fiú társaságában Fodor Erikával.
Erika ma már nyugdíjasként hódol hobbijának a selyemfestésnek. Mint már annyi riport és interjú alanyom ő se művészetével kereste aktív korában kenyerét. Mondhatnánk a Fodor név kötelezettségeként, pedagógus volt, ahova viszont nem egyenes út vezetett, bár az érdeklődés már középiskolában kiderült, amikor miután megtudta nincs az iskolában színjátszó kör ő sec perc alatt összetoborzott egy szakkörre való csapatot. Fellépések, versenyek a Tiszti klub fiaival közös produkciók fémjelezték a sikereket.
Mégsem ívelt a pálya felfelé az érettségi után a budapesti izzó adatfeldolgozó munkatársa lett először aztán házasság, gyerekek klasszikus évek következtek. Élete első fordulópontja az volt amikor elhatározta nem megy vissza régi munkahelyére fazekasságot szeretne tanulni. A váci fazekasok viszont nem így gondolták, nem fogadták őt, hát új terveket szőtt. Pedagógus lesz. A tárt karok itt se várták, egészen Szobig kellett menni egy iskolába ahol fogadták a képesítés nélkül jelentkező anyukát.
Tanított,levelezőn tanult, gyerekeket nevelt…kimerülésig. Szakfelügyelőként dolgozó nagynénje segített, az addig protekciót ellenző Erikán és került Sződre, majd Sződligetre az akkor Gebora László igazgatta iskolába.
Az akkor már megedzett tanító csoda dolgokat művelt kis tanítványaival és mellesleg szüleikkel is. Közös kirándulások, elveszettnek hitt gyerekek meg- és felemelése adott neki hitet pályáján a nem mindig megértő és értő vezetéssel szemben. Tudta mit akar és azt is hogyan érje el, utolsó munkahelyére már így érkezett és a mindennapi munka mellett kiderült érzéke a drámázáshoz is. Rendhagyó, vidám anyák napi műsorok, verses összeállítások igazolták azt az érzéket, amit már középiskolában gyakorolt és érzett magában. Színjátszó versenyek és érmek az iskolában bevezetett dráma tagozat szakmai munkájának csúcsa. Negyvennégy év után választatták vele a nyugdíjat és rettent meg, most mi lesz. Lánya segítette át a krízisen amiről így ír blogjába:
„Életünk gyakran ér fordulóponthoz. Felnőtt életemben ilyen volt az érettségi utáni első munkahely, majd a házasság és a babaillatú éveket követő időszak. Az idő nem állt meg, gyermekeim felnőttek és önálló életüket kezdve elhagyták a kicsi fészket. Hiába tudtam, ez az élet rendje, hirtelen nagyon elfogyottnak éreztem lábam alatt a jól megszokott utat.
Megtaláltam magam újra és szinte észre sem vettem, eljött a nyugdíjba vonulás ideje. Féltem. Mi lesz velem? Milyen feladatom lesz? Merre visz az utam? Olyan sok megkeseredett idős embert láttam magam körül, akik tele voltak panasszal, fizikai és lelki fájdalommal, rengeteg lemondással, negatív gondolattal. Biztosan tudtam, én nem így akarok élni! Hálás vagyok nekik, amiért ezt láttatták velem! Végig gondoltam hát eddigi életem és számba vettem sikereimet, mindazt a leckét, amire megtanított az élet. Van dolgom a világban! Ekkor egy könyv címén akadt meg a szemem: Mögöttem a munka, előttem az élet! Zseniális megfogalmazása ez a cím annak, amire végül jutottam!
Mindig szerettem rajzolni, festeni és szerencsés pillanatban iratkoztam be egy selyemfestő tanfolyamra. Rögtön éreztem, elvarázsolódtam, megérkeztem. Új hobbim lett! Erre eddig nem volt sem időm, sem lehetőségem. Én álmodhatok színeket, érzéseket egy lehelet finom anyagra. Feladatom is van. Pedagógus voltam, most sem tudom abbahagyni a tanítást. Amit megtanultam, tapasztaltam, tovább adom, más is tudjon alkotni, örömet szerezni magának és persze másoknak.
Minden, életemben bekövetkezett fordulópontban közös volt, hogy a megszokottból újra kellett indulnom egy addig ismeretlen úton. Újra fel kellett építenem magam, tartalommal tölteni meg minden napomat. Új célokat kellett kitalálom magamnak. Sikerült! Így teljes az életem. Köszönöm, hogy megélhetem.”
A megpróbáltatásoknak még ekkor sem volt vége, bár az iskola már helyben volt, de kicsi gyerekei sok betegsége, a közben válásként végződő házasság és a levelezőn folytatott tanulmányok ismét a végletekig merítették az energiákat. Gödön napközis tanár lett aztán egy véletlen folytán alapító, iskola létrehozó tantestületi tagként Budapesten a Virág utcai iskola létrejöttében élhette át egy intézmény kialakulásának csodáját.
Előkerültek hát a selyem csodák. Számtalan varázslatos kendő lebbent az asztalon a szemünk elé. Ilyen csodákat csak boldog ember tud alkotni. Azt hiszem Fodor Erika boldog ember.
Cris
Köszönöm a cikket Kovács Krisztinának, Cris-nek!
