Életünk gyakran ér fordulóponthoz. Felnőtt életemben ilyen volt az érettségi utáni első munkahely, majd a házasság és a babaillatú éveket követő időszak. Az idő nem állt meg, gyermekeim felnőttek és önálló életüket kezdve elhagyták a kicsi fészket. Hiába tudtam, ez az élet rendje, hirtelen nagyon elfogyottnak éreztem lábam alatt a jól megszokott utat.
Megtaláltam magam újra és szinte észre sem vettem, eljött a nyugdíjba vonulás ideje. Féltem. Mi lesz velem? Milyen feladatom lesz? Merre visz az utam?
Olyan sok megkeseredett idős embert láttam magam körül, akik tele voltak panasszal, fizikai és lelki fájdalommal, rengeteg lemondással, negatív gondolattal. Biztosan tudtam, én nem így akarok élni! Hálás vagyok nekik, amiért ezt láttatták velem! Végig gondoltam hát eddigi életem és számba vettem sikereimet, mindazt a leckét, amire megtanított az élet. Van dolgom a világban! Ekkor egy könyv címén akadt meg a szemem: Mögöttem a munka, előttem az élet! Zseniális megfogalmazása ez a cím annak, amire végül jutottam!
Mindig szerettem rajzolni, festeni és szerencsés pillanatban iratkoztam be egy selyemfestő tanfolyamra. Rögtön éreztem, elvarázsolódtam, megérkeztem. Új hobbim lett! Erre eddig nem volt sem időm, sem lehetőségem. Én álmodhatok színeket, érzéseket egy lehelet finom anyagra. Feladatom is van. Pedagógus voltam, most sem tudom abbahagyni a tanítást. Amit megtanultam, tapasztaltam, tovább adom, más is tudjon alkotni, örömet szerezni magának és persze másoknak.
Minden, életemben bekövetkezett fordulópontban közös volt, hogy a megszokottból újra kellett indulnom egy addig ismeretlen úton. Újra fel kellett építenem magam, tartalommal tölteni meg minden napomat. Új célokat kellett kitalálom magamnak. Sikerült! Így teljes az életem.
Köszönöm, hogy megélhetem.
